Január 17. - A 99. születésnap

Január 17-én megköszöntöttük egyesületünk legidősebb tagját az Ezüstfenyő Idősek Otthonában. Kovács Lajos bácsi 99 éves lett, és szerencsére elég jó egészségnek örvend. Elegánsan felöltözve találtuk, mert ezen a napon köszöntötték az otthon dolgozói is. Az ünnepi tortával fényképek is készültek.

Egyesületünk ajándéka egy könyv és egy üdvözlő kártya volt. 

2023. február 3. 16 óra - PMK Bubik terem

2023. február 3-án 16 órakor kezdődött az idei év első taggyűlése.

Több új tagjelöltet ismertünk meg, és rövid bemutatkozásuk után megszavaztuk felvételüket. Berkiné Huszka Cecília, Berki Sándor, Nagy Tiborné csatlakozott egyesületünkhöz.

Korábbi elnökünk javaslata alapján a vezetőség úgy döntött, hogy új rendszert vezetünk be, hagyományt teremtünk. Ettől az évtől kezdveminden hónapban köszöntjük a születésnaposokat. A kiemelt évfordulójukat ünneplőket (65,70,75,80,85,90, ... évüket töltőket) egy kis csokoládéval, a többieket egy tapssal. Ehhez névsort adtunk ki, hogy ki-ki megadhassa a születési dátumát.

Ezután a születésnapjukat január hónapban ünneplőket megtapsoltuk, majd külön köszöntöttük Szemenyei Évát a 85. születésnapja alkalmából, Dienes Béláné Erzsikét pedig a 80. születésnapja alkalmából. Sajnos betegség, illetve családi program miatt egyikük sem volt ott, így a bonbont elküldtük nekik.

Az életkorunkból adódóan egyre többen kapják meg díszoklevelüket (arany, gyémánt, vas, rubin). Sajnos, ezt nem mindig tudjuk meg időben, ezért úgy gondoltuk, hogy ezentúl az év első találkozóján az előző évben díszoklevelet kapottakat is köszöntjük. Lehetőséget adunk arra, hogy elmondják ezzel kapcsolatos élményeiket, hol, melyik intézménytől vették át.

Ez alkalommal Pusztainé Ravasz Ildikó mesélte el az oklevél átadásának kellemes, ünnepélyes pillanatait.

Ismertettük a 2023-as évre tervezett programokat, és tájékoztatást adtunk a következő napok fontosabb városi rendezvényeiről.

2023. február 6. és 27. - II. Erzsébet élete, érdekességek az angol királynő szokásairól 

2023. február 8. Olvasókör

Megemlékeztünk a 200 éve született Petőfi Sándorról. Életét Csányiné Kádár Tünde mutatta be, és elhangzott néhány verse is. 

Majd meghallgattuk Dávidné Tóth Márta könyvajánlóját.

2023. február 16. El Greco kiállítás

Az üzemanyagok árának drasztikus növekedése megnehezíti a kirándulások szervezését, ha külön busszal akarunk eljutni valahová. Október végi budapesti utunk azonban bebizonyította, hogy egynapos kirándulásokat vonattal is szervezhetünk akár Budapestre is. Akkor a Zeneakadémia épületét és az Operaházat nézte meg egyesületünk 29 fős csoportja. Remekül éreztük magunkat, ezért már akkor elhatároztuk, hogy a Szépművészeti Múzeum időszaki kiállítására is elmegyünk. Elsősorban a görög származású festő – El Greco – munkái csábítottak minket, de a magyar-német származású Hantai Simon sajátos alkotásait bemutató tárlatra, a múzeum gyönyörűen felújított épületére, egyéb kincseire is kíváncsiak voltunk.

Január elején regisztráltam 30 fős csoportunkat, de január végén már 35-re nőtt a létszám. Végül 28-an voltunk a Pesten csatlakozókkal, mert néhányan betegek lettek. Velünk tartott a Táncsics gimnázium 1933-ban induló osztályában érettségizett Dr. Dénes Györgynek – az utolsó magyar polihisztorok egyikének – a felesége, valamint a pár éve Budapestre költözött tiszteletbeli tagunk, Bozó Klára, aki segítségünkre volt a szervezésben is.

Kényelmesebb utazásunk érdekében helybiztosítást kértem Orosházától Budapestig a MÁV-tól. Február 16-án reggel a fél hetes vonattal indultunk, és most a csatlakozást is elértük Szegeden. (Nem úgy, mint én a "próba utamon".) Remekül elbeszélgettünk, sőt már tervezgettük a következő kirándulásainkat is.

A Nyugati pályaudvarról villamossal és földalattival negyedóra alatt a múzeumnál voltunk, ahol találkoztunk a Pesten csatlakozókkal. Hatalmas sorok kígyóztak az épület előtt, de mi a regisztráció segítségével soron kívül bemehettünk. Miután a büfében kicsit felfrissítettük magunkat, elindultunk, hogy megcsodáljuk a híres manierista festő munkáit.

Több mint félszáz El Greco kép mellett láthattuk egykori mestereinek néhány képét, sőt a műhelyében – részben fia által – készítettekből is néhányat. A Szépművészeti Múzeum tulajdonában egyébként csak öt eredeti El Greco kép van, egy portrét pedig hosszú távú letétbe helyezett itt el a tulajdonos alapítvány. A többi képet kölcsön kapta az intézmény a kiállítás idejére. Ezt a rendkívüli lehetőséget használtuk ki, hiszen egyhamar hazánkban nem lesz ilyen nagyszabású bemutató.

Az alkotások többsége vallásos tárgyú, Jézus és a szentek életéhez köthető. A bemutatott festmények között volt azért néhány portré, valamint egy mitológiai tárgyú, a Laokoón című. A képek szín- és formavilága rendkívül sajátos, egyedi. Hűen tükrözik El Greco mély vallásosságát, belső érzésvilágát, ezért olyan lenyűgözőek. A képek mellett részletes ismertetőket helyeztek el a rendezők, a festő életét pedig hatalmas tablók mutatták be. Így talán érthető, hogy másfél-két órába telt végig járni a termeket.

Néhányan még az egyiptomi részleg, a Hantai kiállítás és a múzeum más tereire is szenteltek egy kis időt. Kettő órakor indultunk el rövid városligeti sétánkra. A Hősök teréről, a liget történetéről, látványos épületeiről Bozó Klára mesélt nekünk. Most csak kívülről néztük meg a különleges alakú Néprajzi Múzeumot és az orosházi üveg felhasználásával készült Magyar Zene Házát. Kipróbáltuk a zenélő játszótér elemeit.

Fáradtan, de tele élményekkel indultunk vissza a Nyugati pályaudvarra. A kalauz segítségével megtaláltuk a számunkra kijelölt fülkéket. Este fél nyolcra értünk Orosházára. A többórás út vidám beszélgetéssel telt el.

Legközelebbi kirándulásunk célpontja a Magyar Zene Háza lesz, amire szintén egy egész napot kell szánni. Már alig várjuk. Remélem, akkor még többen tudunk majd menni. 

2023. március 3. Nőnapi program

Taggyűlésünkön - Gőgh György kedves gondolatok jegyében köszöntötte a hölgytagokat. 

Megemlékeztünk báró Bornemisza Elemérné Szilvássy Karoláról. Az Erdély-szerte ismert, rendkívül művelt, feltűnő és sokszínű jelenség arisztokrata származása ellenére nem volt tekintettel a szokásokra, modernül öltözködött és viselkedett. A kolozsvári Református Nőszövetség elnöke, a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja, az Erdélyi Helikon védasszonya, a marosvécsi találkozók elmaradhatatlan résztvevője volt, nagy művészetpártoló.

Rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott. Amatőr színészként színpadon és filmben is szerepelt, sőt rendező is volt. Elsők között a repülést is kipróbálta, majd az első világháború idején ápolónőként dolgozott.

Bánffy Miklós író, politikus, rendező múzsájaként is emlegették. Amikor 1948-ban meghalt, nagy részvéttel temették el a Házsongárdi temetőben. 

Rövid ismertető után megnéztünk az életéről szóló dokumentum játékfilmet, A maga természete szerint és szabadon című alkotást.

Végül kellemesen elbeszélgettünk egy kis sütemény és üdítő mellett. 

2023. március 8. Olvasókör

A Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola növendékei adtak kedves műsort, majd Szilasi H. Tibor köszöntötte a hölgytagokat. Meglepetésre még polgármester úr is megérkezett egy kis nőnapi ajándékkal. 

A kellemes ünnepi percek után Dávidné Tóth Márta mutatott be néhány kortárs magyar írót, költőt, és megismerhettünk egy-két alkotásukkal is.

2023. április 12. Olvasókör

A 200 éve született Madách Imre emlékének szenteltük ezt a rendezvényünket. Az olvasókör több tagja is bekapcsolódott a "munkába", így változatos, érdekes programnak lehettünk részesei. Megtekinthettük a ceglédi Madách kiállításon bemutatott képeket, és az ott készült kiadványokat is.

2023. április 14. Költészetnapi előadás és beszámoló taggyűlés

2023. április 20. Amatőr Alkotók Kiállítása - megnyitó

Egyesületünk 2010 óta rendezi meg Orosházán az Amatőr Alkotók Kiállítását a városban és térségében élő tehetségek számára. A Covid miatt több év kimaradt, így különösen fontosnak éreztük a kiállítás megszervezését.

Törekvésünket támogatta a város vezetése és a Petőfi Művelődési Központ is, mert rendezvényünk a városalapítás 279. évfordulójához kapcsolódva színesítette az ünnepi programsorozatot. Plakátunk és a meghívók ennek jegyében készültek el.

Megnyitására 2023. április 20-án 16 órakor került sor a Petőfi Művelődési Központ színházi előcsarnokában. Ez számunkra több okból is előnyös volt, hiszen a költségek egyrészét így átvállalta a város, másrészt városi programként több érdeklődőre számíthattunk. A megnyitón, amelyen Dávid Zoltán polgármester úr köszöntötte az alkotókat és a közönséget, zsúfolásig megtelt az előcsarnok. A május 8-áig nyitva tartó kiállítást még utána is nagyon sokan megtekintették.

Kiállításunk 2023. április 20-ától május 8-áig volt látható.

A megnyitón az Orosházi Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és növendékei léptek fel. Színvonalas előadásukat, valamint a kiállítás berendezőinek munkáját ajándékokkal köszöntük meg. A közönség megvendégelésének költségeit a művelődési házzal közösen vállaltuk.

A szervezést már hónapokkal előtte megkezdtük az alkotók megkeresésével. Mintegy harminc tehetséget kértünk fel. Meghatároztuk az alkotások lehetséges számát, majd tájékoztattuk őket a beadás időpontjáról. Végül huszonketten hozták be munkáikat. Nagyszerű része volt kiállításunknak, hogy Orosháza testvérvárosából, Tusnádfürdőről is érkezett egy alkotó a grafikáival. Egyesületünk alkotó tagjai döntöttek a rendelkezésre álló kiállítótér mérete alapján, hogy mely munkák kerülhetnek ki. Egy-egy alkotó 4-5 művével szerepelhetett. Részvételüket emléklappal köszöntük meg. Tizenhárman festményeiket hozták el, hárman grafikai munkájukat, négyen fotóikat, egy kiállító a gravírozott üvegtárgyait, egy pedig csodálatos – orosházi szálánvarrott hímzéseit. Pasztell, olaj- és akvarell képek, grafikai alkotások, linómetszetek sorakoztak a paravánokon. A témaválasztást és a stílust illetően is nagy volt a változatosság, tájképeket, csendéleteket, portrékat, realisztikus és fantazi műveket csodálhattak meg az érdeklődők. Színvonalas, érdekes kiállítást sikerült megrendeznünk. Nagy figyelmet fordítottunk az egységes megjelenésre, a PR tevékenységre, hírnevünk gondozására, mivel szeretnénk a jövőben kétévente megrendezni egy-egy újabb kiállítást. Ezért egységes megjelenést igyekeztünk biztosítani a festmények és fotók számára, az üvegtárgyak és a hímzések elhelyezésére pedig a városi múzeumtól kaptunk esztétikus üvegtárolókat. Ezeket tehertaxival szállítottuk a helyszínre, majd a lebontást követően vissza.

Rendezvényünk lebonyolítása érdekében 2022-ben benyújtottuk a VCA-KP-1-2022/4-001302 azonosítószámú pályázatot, amit forráshiány miatt elutasítottak, de később lehetőségünk nyílt egyedi támogatási kérelem beadására. A NEAE-KP-1-2022/1-000278 azonosítószámon nyilvántartásba vett kérelmünkre viszont már megkaptuk a kért 80.000,- Ft-ot, amit maradéktalanul felhasználtunk a kiállítás költségeire. A támogatási összeg felhasználásának figyelemmel voltunk jövőbeli céljainkra is mind a beszerzés, mind a kapcsolatépítés terén, mert két év múlva újabb kiállítást tervezünk. Szerencsére sok tehetséges ember él városunónkban és kistérségünkben.

2023. május 5. Taggyűlés - Dr. Blahó János előadása

2023. május 10. Olvasókör

2023. május 25. Kirándulás a Magyar Zene Házába

A zene birodalmában

A 2022 októberében és az ez év februárjában tett budapesti kirándulásunk sikerén felbuzdulva, május 25-én ismét vonatra szálltunk. Célunk most a Magyar Zene Háza volt.

Kicsit kalandosabb volt az utunk a korábbiaknál, mert a MÁV csak a kora hajnali vonatra tudott helyet biztosítani 25 fős csapatunknak, és a megszokott szegedi vonal helyett most Békéscsaba irányában. Budapesten még négyen csatlakoztak hozzánk, köztük az évek óta Székesfehérváron élő tagtársunk.

A Keleti pályaudvarról busszal mentünk a Hősök teréig. Korábbi érkezésünk lehetővé tette, hogy egy kicsit körbe sétáljunk a Városligetben, ismerkedjünk a régi és új nevezetességekkel. Vajdahunyad várának épülettömbje a Mezőgazdasági Múzeum céljára készült a Millenniumra 1896-ban. Az eredetileg fából és más nem tartós anyagból készült épületet később kőből átépítették. A román, gótikus, reneszánsz és barokk stílusjegyeket bemutató műemlék részei az ország számos híres épületének egy-egy elemét másolták le, így emléket is állítottak nevezetességeinknek.

Megnéztük a magyar történelem ismert alakjainak kültéri szobrait. Darányi Ignác – akkori mezőgazdasági miniszternek, az építkezés nagy támogatójának – szobra előtt csoportképet is készítettünk. Azután megkerestük az Amerikában híressé vált színésznek, Lugosi Bélának az egyik párkányra titokban felhelyezett szobrát. A Drakulát megszemélyesítő művész szobra jelentős turisztikai elemmé vált, ezért nem távolították el. Sajnos a múzeumba nem mehettünk be az idő rövidsége miatt.

Arra még volt időnk, hogy elsétáljunk a Millennium Házához, amelyet nemrégiben újítottak fel eredeti formájában, míves Zsolnay kerámiákkal díszítve. A korábban sokféle célra használt épületben ma kávézó működik és egy interaktív kiállítás a Városliget történetéről. Zártkörű rendezvény miatt bemenni nem tudtunk.

A főbejárat előtt gyönyörű rózsakertet alakítottak ki, amelynek középpontjában Zsolnay szökőkutat helyeztek el. Újabb csoportképünk itt készült.

Kis séta után értünk a Magyar Zene Házához. A jegyek megvásárlása és rövid pihenő után elindultunk az állandó kiállítás megtekintésére. Nagyszerű rendszer (audio guide alkalmazása) tette lehetővé, hogy a zene történetét bemutató interaktív kiállítást egyéni ütemben haladva tekinthettük meg. Egy-egy kiállítási elem előtt az ahhoz kötődő zenét és ismertetőt hallottuk a fülhallgatóban. Az őskortól napjainkig tartó "zenei utazásunkat" különböző mozgatható tárgyak, háromdimenziós és holografikus bemutatók színesítették.

Következett a Hangdómban egy félórás zenés vetítés. A kupolaszerű térben babzsákokon ülve, fekve, ide-oda forogva ámultunk Hieronymus Bosch A Gyönyörök Kertje című képének felnagyított részletein. (A Zene Házában is készült egy csoportkép.)

A lenyűgöző technikai megoldások, a magasszintű szakmai munka révén csodálatos élményben volt részünk, és már gondolkodunk a következő programokon: Csontváry Kosztka Tivadar kiállítása, a Néprajzi Múzeum és a parlament még csak terv, de több kirándulást már előkészítettünk, megszerveztünk.

A költségek csökkentésére sikeresen pályáztunk a Nemzeti Együttműködési Alap keretében.

2023. június 5. Pedagógusnapi ebéd és városi ünnepség

2023. június 14. Olvasókör

Egy izgalmas riportot néztünk meg az M5 tévé Fülszöveg című műsorából. A fiatal írónővel, Mirtse Zsuzsával Bán János író beszélgetett. Meghallgattuk rövid novelláját is, majd Csányi Mónika A kis herceg című könyvről és szerzőjéről tartott bemutatót. Megnézhettük a sokféle kiadást magyar és idegen nyelven is a gyűjteményéből. 

A nap további részében Dávidné Tóth Márta könyvajánlója, majd játékos nyelvi  feladatok megoldása következett.

2023. június - Gyula

A gyulai Postagalériában nyílt meg egyesületi tagunk - Nagy Margaréta - kiállítása.

2023. június 21. Kirándulás Nagyváradra

Szent László városában

Az idei évre több kirándulást terveztünk, amelyekhez a Nemzeti Együttműködési Alap pályázatán kértünk és kaptunk támogatást.

Különösen nagy várakozás övezte a nagyváradi utat. Több mint ötvenen jelentkeztek, de végül negyvennyolcan indultunk útnak 2023. június 21-én, éppen a Szent László Napok időszakában (június 19-25.). Ez azért is különleges, mert Nagyváradot Szent László városaként szokták emlegetni. Igaz, gyakran Ady, illetve a szecesszió városának is mondják. Mindhárom tényező komoly turisztikai vonzerőt jelent.

A 183 ezer lakosú város több részre tagolódik a múltbeli emlékek és a lakosság eredete alapján. Váralja területén található maga a vár, amelynek története a 11. századra nyúlik vissza. Eredetileg a Szent László által alapított monostor és püspökség védelmére építették, majd évszázadokon át folyamatosan fejlesztették, erősítették. A török korban végvárként működött. Szent Lászlót és több királyunkat, királynénkat itt temették el. A vár udvarán látható Szent László király sírja, amelynél koszorút helyeztünk el.

A várfalakon belül épült meg a fejedelmi palota, az erdélyi fejedelmek egyik fontos központja.

Ellenség kezére csupán kétszer került: 1241-ben a tatárok, majd 1660-ban a törökök foglalták el. Jelentősége a török kiűzése után csökkent, többször le is akarták bontani. Napjainkban viszont folyamatosan zajlik a feltárása és renoválása.

Idegenvezetőnk a várat feltáró régészek egyike volt, így sok érdekességet megtudtunk. Az egykori várárok területét feltöltötték, csak egy kis tavacska maradt meg belőle. A gyönyörű tavirózsákat, a levelükön ülő békákat, a levelek között megbújó teknősbékát nagy lelkesedéssel fotóztuk.

Erdély és a Partium lakossága jelentős számban protestáns volt, de a római katolikus egyház szerepe is meghatározó maradt. Az évszázadok során több templomot építettek. A vár után Erdély és Románia legnagyobb barokk székesegyházát, a Szent László székesegyházat és a püspöki palotát látogattuk meg. Mindkettő a 18. században épült. Mellettük van a kanonok sor 56 oszlopos, 253 méter hosszú épülettömbje. Ez több mint 120 év alatt készült el.

Ámultunk a monumentális – 70 méter hosszú, 30-40 méter széles – székesegyház fantasztikus díszítésén, a belső falait borító márvány, a csodálatos freskók és aranydíszítések pompáján, hatalmas kupoláján és orgonáján.

Második koszorúnkat a templom előtt álló Szent László szobornál helyeztük el. Ez némi izgalmat jelentett, mert tüskés bokor veszi körül. Óvatosan kellett fellépkedni a koszorúk övezte korlátig, majd vissza. Szerencsére sérülés nélkül megúsztuk a kalandot, és örömünkben készítettünk egy csoportképet a szoborral és a templommal a háttérben.

Ekkor már nehezen viseltük a nagy hőséget, de egy kicsit felüdülhettünk a hatalmas, mintegy 6000 négyzetméteres püspöki palota hűvös termeiben. Értékes gyűjteménye, kincsei közül lovagkirályunk ereklyetartójának másolatára voltunk leginkább kíváncsiak. Az eredeti herma az uralkodó koponyájával Győrben van, oda menekítette a török elől a város akkori püspöke. A 18. században azután egy kis koponyacsont darabot (2-szer 2 cm-es) visszakapott Nagyvárad. Ennek őrzésére 1892-ben új hermát készítettek. Az aranyozott ezüst ereklyetartó a palota legértékesebb darabja. Azért megnéztük a püspökökről, főpapokról készült festményeket, az egyházi kegytárgyakat, ötvösmunkákat, a gazdagon hímzett papi öltözeteket is, valamint Ferenc József és Erzsébet királyné váradi lakosztályát.

Innen busszal mentünk a forgalmas belvárosba, hogy megnézzük a legszebb épületeket és a főteret. Nagyvárad a dualizmus korának kiemelkedő ipari és kulturális központja volt.

A növekvő számú lakosság számára villák, bérházak, középületek sora épült az akkortájt divatos eklektikus és szecessziós stílusban. Ezeket a vagyonos polgárok megbízásából nagyhírű, sok esetben nagyváradi születésű építészek tervezték, építették. Mára nagyrészüket Európai Uniós támogatással felújították, illetve folyamatosan felújítják.

Nevezetesek a város zsinagógái is. Mi a Sebes-Körös partján épült neológ zsinagógát néztük meg, ami ma kulturális centrum. Hatalmas belső tere, csillagos kupolája, öntött vas oszlopai különleges élményt jelentettek.

A főtérre a Fekete Sas Palota passzázsán keresztül jutottunk el. Három bejáratával, üvegtetős szerkezetével Erdély legreprezentatívabb szecessziós műemléke. Belső folyosóján üzletek, vendéglátóipari egységek működnek.

Kilépve a Szent László térre elvakított minket a világos burkolókövezetről visszaverődő fény, és a hőség is szinte elviselhetetlen volt. A teret övező épületek látványa kárpótolt minket.

Különleges a zöld kupolás, ugyancsak Szent László tiszteletére épült templom, és az ortodox katedrális, ismertebb nevén a Holdas templom. Nevét az óraszerkezet alatt látható egyméteres átmérőjű fekete-arany, Holdat szimbolizáló gömbről kapta. Megdöbbentő, hogy 1793 óta működő szerkezete a Hold járása szerint forog, mindig a Hold pillanatnyi látszati képét mutatja.

A teret a görögkatolikus székesegyház és püspöki palota zárja le. Ez utóbbi 2018-ban súlyosan megsérült, tetőszerkezete, belseje leégett. Felújítása még zajlik, de kívülről már eredeti pompájában látható.

Utunk a neoreneszánsz Városháza előtt vezetett tovább, amelynek 50 méter magas tornyából állítólag csodálatos a város képe, de a sok lépcső megmászására nem vállalkoztunk. A Sebes-Körös hídján keresztül az Olaszi városrészbe sétáltunk. Itt van a görög oszlopokkal, timpanonnal, allegorikus szobrokkal büszkélkedő Szigligeti Színház. Benne magyar és román társulat is működik.

A gazdag polgári életnek állít emléket a Darvas-ház, a szecessziós múzeum. Bútorzata, berendezési tárgyai tökéletesen illeszkednek a rendhagyó építészeti szerkezethez. Téli kertje, terasza is különleges, a konyhában pedig rácsodálkozhattunk a gyermekkorunkban használt diódarálóra, sparheltre.

A melegtől és a sok sétától fáradtan érkeztünk meg a Holnap antológia alapítóinak bronzból készült szoborcsoportjához. Ady Endre, Emőd Tamás, Dutka Ákos és Juhász Gyula alakját egy asztalnál helyezte el az alkotó. Az egyik üresen álló székre szívesen ülnek le a turisták is. Mi is így tettünk, majd készítettünk még egy csoportképet.

Félórás szabadprogram következett, ki-ki kedvére fagylaltozhatott, kávézhatott, sörözhetett, vagy vásárolhatott az ajándékboltokban.

Kis séta után beülhettünk a buszunkba, és indulhattunk haza.

Nehéz és fárasztó program volt, de a 65-től 85 évesekig mindenki kitartott. Egy meleg nyári napba ennyi fért bele.

Egyben a kettő 

Székesfehérvár - Aranybulla-emlékmű

Fehérvárcsurgó - Károlyi-kastély - Csipketerasz

Fehérvárcsurgó - Károlyi-kastély kápolnája

Zirc - Reguly Antal Múzeum

Zirc - az apátság udvara

Zirc - Műemlékkönyvtár

2023. július 25-26-27. 

Kirándulás a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával - NEAG-KP-1-2023/1-000868

A Covid elmúltával már több egynapos úton voltunk, és most valóra vált régi álmunk is. A Nemzeti Együttműködési Alap pályázati támogatásával megszerveztük 3 napos dunántúli kirándulásunkat.

2023. július 25-én reggel indult a buszunk Székesfehérvár felé. A lassabb, de kevésbé forgalmas utat választottuk és reménykedtünk benne, hogy jó időnk lesz. Solton tartottunk egy kis pihenőt, aztán átkeltünk a Dunán, és időben meg is érkeztünk Fejér vármegye központjába.

A külvárosi részen, a Csúcsos-hegyen megnéztük az Aranybulla-emlékművet. Csak néhány percet tölthettünk fönt, épp körülnéztünk és elkészült első csoportképünk, de az eső. visszakergetett minket a buszhoz. Ezután a "magyar Tadzs Mahal"-nak is nevezett Bory-várat, a hitvesi szeretet szimbólumát kerestük fel. A középkori hangulatot árasztó 20. századi építmény bekerült a rekordok könyvébe, hiszen Bory Jenő építész, szobrász egyedül készítette nagyrészt vasbetonból. 40 éven át dolgozott rajta. Ma unokái, dédunokái tartják fenn. A hét torony, a műterem, a kápolna és a többszintes udvar tele van a művész és családja szobraival, festményeivel, és néhány kortársának alkotásaival. Hangulatos csigalépcsőkön jutottunk fel a legmagasabb tornyokba, ahonnan ráláttunk a többszintes udvarra és a városra.

A belvárosban találkoztunk idegenvezetőnkkel, aki megmutatta a helyi nevezetességeket: a Középkori Romkertet Szent István sírjával és mauzóleumával, a Szent István-székesegyházat – az egykori koronázások helyszínét –, a Püspöki Palotát, a Hiemer-házat, ahol éppen egy kosztümös filmet forgattak, az Árpád-fürdőt, a vörösmárvány díszkutat, az Országalmát, az ugyancsak híres Virágórát. 16 órakor érkeztünk az Óramúzeum épületéhez, hogy meghallgassuk a harangjátékot, és megnézzük az óramű figuráit. Többen videóra vettük a két óránként ismétlődő kedves jelenetet.

A sétálóutcán a sült kacsát áruló egykori kofa bronzszobra kedvelt látványosság. Az arra járók már fényesre dörzsölték az orrát, mert állítólag szerencsét hoz. Mi sem hagyhattuk ki.

Az első napon az időjárás kegyes volt hozzánk, mert nem volt nagy hőség, és csak időnként szemerkélt az eső. Hol kinyitottuk az esernyőinket, illetve felvettük esőkabátjainkat, hol a napsütést élveztük. Este pedig még vacsorázni, fagyizni mentünk.

Másnap reggel is kedvezőnek tűnt az idő, de mire megreggeliztünk, megint esni kezdett. Így változtattunk a programunkon. Az iszkaszentgyörgyi kastélyparkban kialakított tanösvény, és az ott elhelyezett kőpiramis megtekintését elvetettük. Szerencsénkre a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban viszont fogadtak minket egy korábbi időpontban. Mire odaértünk, elállt az eső. Kellemes sétát tettünk a kastélypark gyönyörű fái között, megcsodáltuk a tavat a kis híddal és a szigeten épült gloriettet, a kastély előtti franciakertet a szökőkúttal. Az épületet az elmúlt években helyreállították, korhű bútorokkal berendezték. Most részben múzeumként, részben szállodaként működik, ezért csak vezetéssel látogatható. Bepillantást nyertünk a grófi család életébe, felfedeztük a kastély különleges értékeit. Néhányan az oldalszárnyban élő Károlyi Györggyel, korábbi párizsi nagykövetünkkel is beszélgettek.

Ezt követően a Móri-árok Vértes felőli oldalán álló Csókakő várába mentünk, amit a helyiek összefogásával újítottak fel. Kicsit ijesztőnek tűnt a felettünk magasodó hegy, a szikla tetejére épült vár. Nehéz túrára számítottunk, de kellemesen meglepődtünk, mert elég hamar felértünk a várkapuhoz. Kipróbáltuk a várudvaron álló kalodát, a bástyáról pedig szép kilátás nyílt a környékre. A vár alatti történelmi emlékparkban pihentünk egy kicsit, majd a tervezettnél korábban elindultunk Zircre, a Bakony fővárosába. A Reguly Antal szülőházában kialakított múzeum megtekintése után szálláshelyünkre, a Bagolyvár Fogadóba mentünk.

Kicsit rosszul esett, amikor megtudtuk, hogy a szobák nem egy épületben vannak, és a csomagokkal még sétálgatnunk kellett. A szobák többsége modern, új épületben volt, de akadt néhány retró hangulatú is, ami nem aratott nagy sikert az oda elhelyezettek körében. Néhányan hiányolták a tévét is, de mint kiderült, ez egy "csendes panzió" volt. Az este azért kellemes hangulatban, finom vacsorával, kisebb sétákkal telt el.

Harmadik napi programunkat a zirci apátságban kezdtük. Először a monostor 2. emeletén lévő Reguly Antal Műemlékkönyvtárat mutatta be vezetőnk, amelynek fantasztikus intarziás parkettáját, bútorzatát egy helyi asztalos készítette. Több mint 60 ezer kötetet, különleges könyveket, ősnyomtatványokat, egykor hajósok által is használt földgömböt és éggömböt, régi órákat őriznek a magas, kazettás dongaboltozatos teremben. Itt félórát töltöttünk, és már mentünk is a bazilikába, ahol várt minket következő vezetőnk, egy cisztercita szerzetes. A barokk kori díszes templom történetét meglepően humorosan mesélte el. Időnként egy kis gerinctornára, nyaktekergetésre kért minket, hogy bemutathassa a mennyezeti freskókat, az orgonát, az üvegablakokat, mellékoltárokat. Élvezettel hallgattuk.

Az apátság többi részében már szabadon nézelődhettünk. A monostor épületében a Királyterem elegáns berendezését néztük meg, majd felmentünk a Vöröstoronyba. Megérte megmászni a 146 vörös márványlépcsőt, mert nagyon szép kilátás fogadott minket.

Az apátság udvarán csoportképet készítettünk, majd tettünk egy jó kis sétát az arborétum területén. Kellemes felüdülést jelentettek a többszáz éves fák, a különleges cserjék, virágok, az üde zöld tisztások, és a halastó. A sok sétában elfáradtunk, de vidáman indultunk vissza a megbeszélt gyülekezőhelyre, és vártuk a buszunkat. Némi csalódást jelentett, amikor kiderült, hogy műszaki hiba miatt nem tud értünk jönni a parkolóból. A gyors intézkedés után elindult értünk egy másik busz Orosházáról. Így jó pár órával többet időztünk a csendes bakonyi városkában. Az éjszakai hazaérkezés ellenére csodálatos három napot tudhatunk magunk mögött.

Csillagnézőben Nagyszénáson - 2023. augusztus 12.

Július elején kerestem meg a nagyszénási Fődi Andrásnét, mert szerettük volna megismerni az általa vezetett Kiss György Csillagdát, és persze szerettük volna az augusztusi csillaghullást megfelelő helyről megcsodálni.

Nagyon lelkesen ajánlotta a Mira Csillagászati Egyesület egyhetes rendezvénysorozatából az augusztus 12-i eseményt. Az Egy éjszaka a csillagok alatt címmel meghirdetett programra a csillagda udvarárán került sor.

Egyesületünk életében a nyár elég csendes szokott lenni, leginkább családi találkozókkal telik. Az idei évben mégis sikerült több kirándulásra mozgósítani a tagságot. A csillagok világa is vonzónak bizonyult. Megszerveztük, hogy azok is jöhessenek, akiknek nincs autójuk, így végül tizenöten mentünk el.

A Kiss György Csillagda hatalmas udvarán fogadtak minket. Még világos volt, amikor megérkeztünk, de már égett a tűz a szalonnasütéshez. Közben a Mira Csillagászati Egyesület tagjai felállították a távcsöveket. Először speciális szerkezettel a Napot tanulmányozhattuk a napfoltokkal. Az érdeklődők száma egyre nőtt, és bizonyban sorba kellett állnunk, hogy rövid időre megláthassuk életet adó csillagunkat.

Azután sötétedésig visszatértünk a tűzrakóhelyekhez. Előkerültek a nyársak, a szalonna, a kenyér, a hagyma, a paradicsom stb. Akinek nem volt türelme kivárni, hogy elegendő zsír csöpögjön a kenyerére, annak egy elmés szerkezettel segítettek. A két forró vaslap közé szorított szalonnából pici lyukon csorgott a zsír, és már lehetett is enni. Vidám beszélgetéssel, falatozással telt az idő.

Később az udvar belső részén kerestünk helyet. Ki matracra, ki plédre, ki nyugágyra telepedett, és voltak sátorozók is, mert a bátrabbak tényleg egész éjszakára maradtak.

Izgatottan figyeltük az eget, egyre több csillag jelent meg, és persze láttunk repülőket, meg műholdakat is. No, ezt nem magunktól találtuk ki, kaptunk magyarázatot arra, hogyan különböztessük meg őket. A felállított távcsövekre szerelt lézerfény remekül mutatta, merre nézzünk. Ravasz Tamás az egyesület alelnöke – az orosházi Táncsics gimnázium volt diákja – maga köré gyűjtötte az érdeklődőket. Ekkor már hatvanan-hetvenen is lehettünk. Lézerfény segítségével bemutatta a legjelentősebb csillagképeket és elmesélte mitológiai történetüket, nevük eredetét. A tartalmas bemutató után sorra jártuk a kisebb-nagyobb távcsöveket. Érdekes volt megfigyelni, ahogyan a távirányító segítségével vagy mechanikusan egy-egy csillagképre, bolygóra irányították. Megint sorba álltunk hol egyik, hol másik távcsőnél, mert különleges élmény volt a távoli égitestekkel való ismerkedés. A számomra, de talán sokak számára legemlékezetesebb a Szaturnusz képe volt. Látni lehetett a gyűrűjét, és ez nagyon más, mint amikor rajzokon, fotókon láttuk. 

A csendes szemlélődést időnként hangos morajlás szakította meg, amikor egy-egy hullócsillag megjelent az égen. Szerencsénkre tiszta volt az ég, így látható volt a különleges égi jelenség. A Perseidák az egyik legismertebb, sűrű csillaghullást előidéző meteorraj. Elemei a földi légkörbe kerülve a nagy sebesség következtében felhevülnek és elégnek. A fényes csík csupán néhány másodpercig látható, aztán vártuk, mikor jelenik meg az újabb.

Mi nem tartoztunk a legbátrabbak közé, így a hajnalt nem vártuk meg, de így is megérte. Megismertük a lelkes és szabadidejüket az égbolt tanulmányozásával töltő egyesület tagjait, élvezhettük a szervezők vendégszeretetét, segítőkészségét, megnéztük a szakkörbe járó diákok makettjeit. Sokat tanultunk és fantasztikus dolgokat láttunk.

Köszönjük az élményt Fődi Andrásnénak és társainak.

2023. szeptember 1. Taggyűlés

A nyári szünet után szeptember 1-jén 16 órakor találkoztunk ismét a Bubik teremben, ezúttal 56-an, és sok új tagot vettünk fel. Egyesületünk létszáma ekkor már 90 fölé emelkedett.

Köszöntöttük a születésnaposokat, és röviden megemlékeztünk az egyesületünk négy tagjával is rokoni kapcsolatban álló, 100 éve született orosházi festőről, Bazsali Ferencről. Felvettük a kapcsolatot az Orosházán élő unokahúgával, és terveztünk egy önálló rendezvényt a meghívásával, a festő képeinek bemutatásával.

Tekintettel arra, hogy a kirándulásokon nem mindenki tudott részt venni, készítettünk egy képes összefoglalót az első félév eseményeiről.

Megbeszéltük a további kirándulásokat, terveinket.

Őseink földjén jártunk - 2023. szeptember 9-10.

Zombán Toláczi József a Művelődési Házban fogadott minket, és bemutatta a rendezvényre készült kiállítást. Találkoztunk Szűcs Sándor polgármester úrral és Kelemen Lászlóval, a helyi képviselő-testület tagjával is. Vendéglátóinknak orosházi különlegességekkel kedveskedtünk, a Csimadia Pékség által készített kulcsos kaláccsal és orosházi emléktárgyakkal.

Ezt követően a Zombáról elűzött, Orosházát megalapító evangélikusok templomának helyén álló emlékműnél Szilasi H. Tibor emlékezett meg őseinkről, és felolvasta Ördög Endre igazgató lelkész üzenetét.

A szépen fejlődő település bemutatása után a helyiekkel együtt a Római Katolikus Templomba mentünk. A rendezvény nyitányaként a plébános megáldotta a szüreti koronát, majd elindult a szüreti felvonulás. A népviseletbe öltözött táncosok, zenészek, kórustagok gyalogosan és lovaskocsikkal mentek a Kastélyparkba, ahol a szabadtéri színpadon folklórműsort láthattak az érdeklődők.

Közben mi elbúcsúztunk vendéglátóinktól, és elindultunk következő programunkra. A teveli Veres Pincészetben már vártak bennünket különleges borokkal és finom vacsorával. Nagyszerű vendéglátásban volt részünk, és bepillantást nyertünk a családi vállalkozás mindennapjaiba is. Sötétedés után indultunk szálláshelyünkre, a Zomba melletti Harc településen lévő Diófa Csárdába. Üzemeltetője az orosházi származású Nagy Lajos és családja.

Másnap a bőséges reggeli után Szekszárdra vezetett az utunk. Tolna vármegye székhelyén felkerestük Babits Mihály szülőházát, és koszorút helyeztünk el az udvaron álló szobránál. Az anyai nagyapa által vásárolt régi házban páratlan családi és irodalmi értékeket láthattunk. Külön érdekesség, hogy az életútját bemutató emeleti termekbe 200 éves falépcsőn lehetett felmenni.

Az emlékházban kapott helyet a költő rokonát, Dienes Valéria írónőt, filozófust, táncpedagógust, az első magyar női egyetemi doktort bemutató, valamint a Babits-díjas költőt, Baka Istvánt bemutató tárlat. Irodalmi kalandozásunk a szomszéd házban folytatódott, ahol Mészöly Miklósnak és feleségének, Polcz Alainnek a munkásságát ismerhettük meg.

A szűk kisvárosi utca után a főtérre vezetett az utunk. Megnéztük a Pollack Mihály tervei szerint megépített vármegye háza épületét, az udvarán pedig az I. Béla király által 1061-ben alapított bencés rendi apátsági templom romjait. A tér másik két oldalát a Városháza és a bíróság, ügyészség impozáns épületei zárják le, közepén pedig Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma áll. Előtte a Szentháromság-szobor.

Az alföldi terephez szokott lábainknak és szemeinknek szokatlan volt a dombos vidéken épült város, de szerencsére nem kellett túl nagy emelkedőkkel megküzdenünk. A déli órákra való tekintettel a csoport kapott egy kis ebédre, fagyizásra is időt a hangulatos sétáló utcában. Pihenésre már nem gondolhattunk mert Pörbölyön, a Gemenci-erdő szomszédságában lévő kis faluban várt minket a Gemenc Whiskeyt gyártó cég tulajdonosa. Bemutatta a teljes gyártási folyamatot, és persze igény szerint kóstolni is lehetett a különféle gabonából készült italokat. Többünknek a lekvárok, főként a fügelekvár és a fügeültetvény keltette fel inkább az érdeklődését. Lehetőséget kaptunk vásárlásra is, hogy meglephessük hozzátartozóinkat.

Pörböly más érdekességgel is szolgált nekünk. A Gemenci Ökoturisztikai Centrumban megnéztük az 1894-ben készült, legoként szétszedhető és újra összerakható Frigyes Pavilont és a kisvasutat, majd folytattuk utunkat Bajára.

A nagymúltú dunai kikötő főterén álltunk meg, amelyet gyönyörű épületek öveznek, például a Városházaként működő egykori Grassalkovich-kastély. Ezen a téren szokták megrendezni a híres halfőző versenyeket, fesztiválokat. Lesétáltunk a Sugivica partjára is, ahol a kellemes nyárias időben sokan hódoltak a vízisportoknak.

Alaposan elfáradva indultunk haza, pedig még sok látnivaló lett volna. Most ennyi fért bele kétnapos kirándulásunkba.Alaposan elfáradva indultunk haza, pedig még sok látnivaló lett volna. Most ennyi fért bele kétnapos kirándulásunkba.

Gyula - Postagaléria 

Szeptemberben nyílt meg Nagy Tiborné Lakatos Ágnes kiállítása a gyulai postagalériában.

"50+30" Jubileumi kiállítás

2023. szeptember 13-án nyílt meg a Városházi Galériában Hopka Margit (Belanka Jánosné) jubileumi kiállítása. Gyermekkorától érdeklődött a festészet iránt, de csak az utóbbi 30 évben nyílt alkalma arra, hogy alkosson, amikor gyermekei már "kirepültek". Olajjal dolgozik és főként csendéleteket és tájképeket készít.

Megnéztük az ország ruháját - 2023. szeptember 28.

Vendégségben a Hudák Család Kéziszövő és Varró Műhelyében

Felejthetetlen délelőttöt töltöttünk Csorváson a Hudák családnál. Már sokszor hallottunk a csorvási kúriáról, amely építészeti és történelmi szempontból is különleges. Az Ybl Miklós által terezett épület több ismert nemesi családhoz kapcsolódik. Nevezetes vendége volt Munkácsy Mihály, aki a Búsuló betyár című munkájához a zenész alakokat a csorvási vendéglőben mintázta.

Terveztük, hogy egyszer megnézzük. Végül szeptember 28-án 31 egyesületi tagunk vállalta a rövid kirándulást. Tíz autóval mentünk.

Fél 10-re értünk ki a kúriához, ahol Hudák Mariann Mesterremek Díjas Viseletkészítő és édesanyja, Hudák Józsefné Szövő Népi Iparművész fogadott minket. Az oszlopos, timpanonos bejárat előtt Mariann az épület történetéről, hányatott sorsáról mesélt, és megismertük azt a kitartó, áldozatos munkát, amellyel a család hosszú évek alatt helyreállította.

A kiállítóteremben és a különböző rendezvények számára kialakított szobákban magyaros díszruhákat, ruhakölteményeket csodálhattunk meg. Végig jártuk a különböző rendezvények számára kialakított szobákat. Az épület rendszeresen ad helyet a város és a környék tehetséges alkotóinak, havonta új kiállításokat szerveznek. Csorvás fontos közösségi tere lett.

A falakon részletes történelmi ismertetőket helyeztek el Csorvásról, a kúria történetéről, valamint a fonás és szövés műveleteiről. Házigazdáink lelkesen meséltek a régi bútorokról, értékes zongorákról, a műhelyben pedig a nyolc szövőgép működéséről, terveikről.

Sétánk végén a nagyteremben pogácsás, limonádés vendéglátás mellett még sokáig beszélgettünk. Az 1989-ben létrehozott műhely, majd az 1992-től működő varroda családi vállalkozás. Rengeteg nagysikerű bemutatót, kiállítást tartottak Európában, sőt Kínában is.

Szőtteseik és egyedi magyar polgári, nemesi viseleteik számtalan elismerést, oklevelet és díjat kaptak az évek folyamán. Munkájuk elismerését jelenti az is, hogy bekerültek a Békés Megyei Értéktárba.

Hudák Mariann és Hudák Józsefné szakmájuk nagyszerű mesterei, akik lelkesen, örömmel végzik munkájukat, remek példát mutatnak. Élmény volt megismerni őket.

2023. október 6. Találkozó - Szemenyei Béla előadása 

A történelmi napon vendégünk volt az orosházi Nagy Gyula területi múzeum munkatársa, Szemenyei Béla történész. Az 1848-49-es orosházi eseményeket mutatta be sok érdekes kép felhasználásával. Előadásában számos helyi esemény részleteit világította meg, bemutatta az események kiemelkedő szereplőit. Láthattunk képeket a múzeum gyűjteményében lévő tárgyakról, dokumentumokról. 

A következő kirándulások és programok megbeszélése után kellemes meglepetésben volt része a tagságnak. 17 órakor megérkezett városunk polgármestere, és az idősek napja alkalmából köszöntötte az egyesület tagjait. Megköszönte az aktív éveikben végzett áldozatos munkájukat. Dávid Zoltán nem jött üres kézzel, Orosháza csodálatos fotóalbumával ajándékozta meg a jelenlévőket. 

Ezt követően Horváth Áron, a Táncsics gimnázium 11. B osztályos tanulója mondta el Aranyosi Ervin Száll az idő című versét.

A meglepetés pedig folytatódott egy hatalmas torta érkezésével, amiből bőven jutott mindenkinek. Kellemes hangulatú beszélgetéssel zárult rendezvényünk.

2023. október 11. Olvasókör

Ezen a napon vendégünk volt Koszorús Oszkár helytörténész, aki korábbi két előadásán már bemutatta Orosháza történetét 1744-től 1914-ig.  Ekkor az I. világháborúban lezajlott helyi eseményekről hallhattuk anekdotázó, kedves előadását. 

Táncsics gimnázium - 2023. október 12.

Nagy Margaréta kiállítását Varga László, az iskola rajztanára nyitotta meg. A különleges alkotások paverpol technikával készültek az újrahasznosítás jegyében.

Primus Inter Pares

2023. november 17-én Dienes Bélánét, tagtársunkat ünnepelte a Táncsics gimnázium a meghívott vendégekkel. Az iskola egykori diákja, majd tanára egy sikeres életpályát tudhat maga mögött. Ezt ismerték el a Primus Inter Pares Díjjal, és a pályatársak, tanítványok laudációit követően fotója felkerült az iskola aulájában lévő  Sikeres életpályák emlékfalra.

Koronázási ékszerek a Csokoládé Múzeumban

2023. október 26.  -  Országház és koronázási jelképek kétszer

Sokunknak régi vágya teljesült újabb budapesti utunk során. Megnéztük a magyar koronázási jelképeket, ráadásul rövid időn belül kétszer is. Sajnos csak az egyikről készíthettünk fotókat.

De talán kezdjük az elején!

Egyesületünk több tagja szerette volna megnézni az Országházat, így hetekkel ezelőtt kértem időpontot a látogatásokat szervező Idegenforgalmi Irodától. Kértem lehetőséget az Országgyűlési Könyvtár megtekintésére is, mivel diákként rendszeresen jártam oda. Különleges hangulatáért nagyon szerettem. Sikerült a két látogatást összekapcsolni. Már csak az utazás jelentett gondot, mert megszokott útvonalunkat a MÁV felújítási munkálatai miatt nem választhattuk. A közlekedés bizonytalansága miatt a Békéscsaba felé induló hajnali vonatot kellett választanunk. Tudtam, hogy így viszont már 9 órakor Pesten leszünk, látogatási időpontunk viszont fél 12-re szólt. Ki kellett találni valami érdekes programot előtte.

Szerencsénk volt. A Kossuth téren van a Szamos Csokoládé Múzeum. Bejelentkeztünk oda is. Október 26-án 9 órakor már a Keleti pályaudvaron voltunk, és metróval pillanatok alatt megérkeztünk a Kossuth térre. A múzeum csak 10 órakor nyitott, ezért a kellemes napsütésben kisétáltunk a Duna parton lévő József Attila szoborhoz, és körbejártuk gróf Andrássy Gyula – eredeti helyére visszaállított – hatalmas lovasszobrát. Zala György alkotása a két domborművel igazán impozáns látványt nyújt, háttérben az Országházzal. Megnéztük a Nemzeti Vértanúk emlékművét is, majd besétáltunk az édesség birodalmába.

Két kedves fiatal hölgy mutatta be a csokoládé történetét, a készítéshez használt eszközöket, a díszes dobozokat, a fogyasztáshoz használt csodálatos porcelán készleteket. Ámulva néztük a 78 kg marcipánból készült csokoládéslányt (csak a tálcáján lévő vízzel telt pohár és a szempillája nem volt marcipánból). A következő teremben az Országház kicsinyített mását és a koronázási jelképeket fényképezhettük. Végül a műhelyben beavattak minket a csokoládé temperálás titkaiba is, és kiöntötték az ajándéknak szánt pasztillákat. Az idő rövidsége miatt ezeket csak az Országház-látogatás után vehettük át. Addigra elkészültek a kedves kis csomagok mindannyiunk számára.

A Kossuth tér északi oldalán lévő látogatóközpontban megvettük a belépőjegyeket, és szigorú ellenőrzés után elindultunk idegenvezetőnkkel a Steidl Imre által megálmodott csodálatos létesítményben. A 268 méter hosszú, 123 méter széles épületnek 27 kapuja, közel 700 helyisége van. Kívül 90, belül 152 szobrot helyeztek el, és a meghökkentő adatokat még sokáig sorolhatnánk. Központi tengelye szimmetrikusan, két teljesen egyforma részre tagolja.

Az aranyfolyosón keresztül jutottunk fel az első emeletre. A díszes folyosók a névre szóló szivartartókkal, szobrokkal, a díszlépcsőház, a főrendiházi ülésterem (pontos mása a képviselőházi ülésterem az épület másik felében van), a színes falak, a hatalmas üvegablakok, a rengeteg aranyozás szinte felfoghatatlan élményt jelentett. Megtudtuk, hogy a társalgó csodaszép kézicsomózású szőnyegeit békési asszonyok készítették, a famunkák pedig az orosházi születésű Thék Endre gyárában születtek. Mindezeket szabadon fényképezhettük. Amikor azonban beléptünk a kupolacsarnokba, el kellett tennünk a telefonjainkat. A Fülöp-szigetekről érkezett küldöttség tiszteletére teljes fényárban úszott.

Közepén helyezték el a magyar királyok koronázási jelképeit, a koronát, a jogart és az országalmát. A díszőrséget óránként váltják, és ebben is szerencsénk volt. Láthattunk a feszes díszlépésben érkező új őröket és a távozókat.

Életre szóló élmény volt, és még folytatódott a programunk. Az alsóbb szinten, már kevésbé díszes folyosón átkísértek minket az Országgyűlési Könyvtárba. Először egy vetített képes történeti bemutatót kaptunk a több mint 600 ezres állománnyal működő intézményről, majd csendben végig mehettünk az olvasótermeken a galériától a földszinti egységekig. A könyvtárosok által régebben használt szerkezeteket, a csőpostát is megmutatták, és szabadon böngészhettünk a polcokon sorokozó kötetek között.

Alaposan elfáradva léptünk ki a könyvtár Duna part felőli ajtaján. Visszasétáltunk a csokipasztillákért, nézelődtünk még egy kicsit a meleg, napsütötte téren.

A felújítás után kialakított 56-os emlékhelyet, az Összetartozás Emlékhelyét, Kossuth Lajos és Tisza István szobrát már csak futólag láttuk, mert indulnunk kellett, hogy elérjük a vonatunkat.

Október 26-a ajándék volt 20 fős csoportunknak. Történelmi emlékeink csodáit ragyogó időben láthattuk. 

2023. november 3. - Találkozónk a Bubik teremben

A szeptemberben megbeszéltek alapján ezt a rendezvényünket a 100 éve született orosházi festő, Bazsali Ferenc emlékének szenteltük. Erre az is ösztönzött minket, hogy a művésznek négy rokona is tevékenykedik egyesületünkben: Dr. Nagy Istvánné, Dr. Hévvízi Sándorné, Lichtenstein Katalin és Bozó Klára (tiszteletbeli tagunk).

A vetített képes előadást megtisztelték jelenlétükkel a festő unokahúgai, Csizmadia Ágnes és Bothné Csizmadia Zita is. Kedves gesztus volt részükről, hogy nagybátyjuk néhány festményét is magukkal hozták. Így egy rögtönzött kiállításban is gyönyörködhettünk, mert Kohut Béla és Mihály László alkotóművész tagtársaink feltették a paravánokra.

Rövid szünet után a jövő évi vezetőségválasztás előkészítésére megválasztottuk a jelölőbizottság tagjait: Pusztainé Ravasz Ildikó (elnök), Császár Péterné és Gőgh György.

Rövid programismertetést követően ez évi utolsó kirándulásunk részleteit beszéltük meg. 

Olvasókör - 2023. november 8.

Olvasókörünk elsődleges célja ekkor a megemlékezés volt. Tíz éve hunyt el városunk jeles írója, közéleti szereplője, Fülöp Béla címzetes igazgató. Meghívott vendégünk volt özvegye, Fülöp Béláné Gyöngyike, akit virággal köszöntöttünk. Csányiné Kádár Tünde és a kör több tagja méltatta munkásságát, idézte fel emlékét. Csányiné képekben is végigkísérte Fülöp Béla életútját. 

Szilasi-Horváth Tibor összegyűjtötte azokat az írókat, költőket, akik novemberben születtek, illetve hunytak el, és röviden ismertette munkásságukat.

2023. november 9. Renoir és Reigl Judit

Az "életöröm festője" és "a szabad művész"

Csábító reklámok, cikkek jelentek meg az elmúlt hetekben a Szépművészeti Múzeum és a Műcsarnok legújabb kiállításairól, így a hűvös őszi idő ellenére november 9-én útra keltünk, hogy megnézzük Pierre-Auguste Renoir és a franciaországi emigrációt választó Reigl Judit kiállítását. Az idő és a tömegközlekedés is kedvezett nekünk. A MÁV dolgozóinak pedig külön köszönettel tartozunk lelkiismeretes segítségükért, így elértük a csatlakozásokat is, és helyünk is volt a vonaton.

Hazafelé elgondolkodtunk azon, hogy hosszabb időt töltöttünk a vonaton, mint a kiállítótermekben, de megérte. Én magam tartottam ugyan attól, hogy a Műcsarnokban kiállított modern képek nem lesznek túl népszerűek. Tagtársunk – Pirer Gyuláné – kedves gondolatai, Facebook bejegyzése azonban megnyugtatott:

"Tegnap az orosházi nyugdíjas pedagógusok egy csoportja Pestre utazott, a Szépművészeti Múzeumba, nem először az idén. El Greco, Csontváry Kosztka Tivadar, most Pierre-Auguste Renoir. Három korszak, három zseniális festő és sok- sok csodálatos alkotás, melyekben gyönyörködhettünk. Vonattal utaztunk, a Keletiben felfrissítettük magunkat egy kis kávéval, majd irány a Múzeum.

Renoir neve összeforrt az impresszionizmussal. Csodaszép tájképeket, enteriőröket láthattunk, de festett aktképeket, és készített szobrokat is.

Miután megnéztük a kiállítást, átmentünk a Műcsarnokba, ahol most Reigl Judit, az absztrakt expresszionizmus világhírű magyar származású képviselőjének művei láthatók. Nehéz nagyobb kontrasztot elképzelni, mint ami a két művész alkotásai között tapasztalható. Ám miután átálltam a másféle stílusra, érdeklődéssel néztem a képeket, és olvastam a magyarázatokat.

A Keletiből 15.10-kor induló vonatra egy kicsit fáradt társaság szállt fel, de a hamarosan felhangzó nevetés, vidám beszélgetés hangjai bizonyították, hogy még maradtak bennünk rejtett tartalékok.

Egy tartalmas, de jó hangulatban eltelt napot tudhatunk magunk mögött. Örülök, hogy ott lehettem."

Nagyon különböző stílusú alkotókkal találkoztunk, de kísérletező kedvükben, kitartásukban hasonlóan rendkívüliek voltak. Renoir reumás ízületi gyulladása miatt idővel tolókocsiba kényszerült, és kezei is eldeformálódtak. Ennek ellenére élete végéig festett, és a kezéhez kötözött ecsettel is remekműveket alkotott. A kiállítás végén látható filmfelvétel egy megnyomorodott, de életvidám embert mutatott be.

Kitartás és elkötelezettség tekintetében Reigl Judit is példakép lehet. Már az ötvenes években elismert művész volt, de sajátos, kísérletező kedve irányította, szabad akart maradni. Képeit sokáig nem vásárolták, így nehéz körülmények között élt egy Párizs közelében lévő településen. Kis házat bérelt, aminek padlásterében alakította ki műtermét. Utolsó éveiben a meredek létrán már nem tudott felmenni, nem tudott festeni sem, csak rajzolt. Életét az sem változtatta meg, hogy a 21. század elején felfedezték, és művei 100 milliókért keltek el. Bevételéből inkább másokat segített. 97 évesen hunyt el 2020-ban.

A művészeti élmény mellett nagyszerű emberi sorsokat ismertünk meg ez évi utolsó kirándulásunkon.

2023. december 3. - Évbúcsúztató

Éves tevékenységünk zárásaként december 3-án kellemes adventi ünnepünk volt. A Táncsics gimnázium diákjai adtak karácsonyi versek, történetek, dalok bemutatásával műsort.

Két tagtársunk – Nagy Margaréta és Nagy Tiborné Ági –kedves meglepetést hozott, mindenki számára készítettek egy kis karácsonyi díszt, majd Ági elmondta kedvenc versét.

Az évzáró rendezvényünket jó hangulatú ebéddel fejeztük be, amelyen 69-en voltunk.

Kovács Lajos bácsi nem jöhetett el (99 éves), de nem feledkeztünk meg róla sem. Karácsonyi ajándékát, az egyesület éves tevékenységének képes albumát az otthonban adtuk át neki.

2023. december 13. - Olvasókör 

A szokásoknak megfelelően meghallgattuk Szemenyei Éva szavalatát, majd Szilasi H. Tibor a hónaphoz kapcsolódó évfordulósokról adott tájékoztatót képes beszámolójával. 

A fő program gróf Bánffy Miklós életéről és munkásságáról szólt. A gazdag életutat Makuláné Gulicska Valéria mutatta be, és a szerző munkáiból részleteket olvastak fel: Mihály László, Pap Rózsa, Kohut Béla. 

Végül Dávidné Tóth Márta könyvajánlója zárta a programot. 

Karácsonyi üdvözletek

Kovács Lajos bácsi karácsonyi ajándékként egyesületünktől egy kis albumot kapott, amelyben az év eseményeit megörökítő képek voltak.

Karácsonyi és újévi köszöntőket küldtünk a városi intézmények, szervezetek vezetőinek.