A szokott időben találkoztunk a Zomba teremben, és megbeszéltük az éves programunkat. Döntött a tagság az "Orosháza Városért" kitüntetés javaslatairól. Megkezdtük a kirándulások szervezését is.
2020. február 14-én tartottuk meg beszámoló taggyűlésünket, amelyen 42-en voltunk jelen. A vezetőség megtartotta a 2019-es év programbeszámolóját és pénzügyi beszámolóját. A tagság egyhangúlag elfogadta.
2020. március 4-én egy kis ünneplésre gyűltünk össze, hiszen közeledett a nőnap. Az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium tanulói adtak műsort, majd Laskovicz Julianna képes beszámolót tartott a 2019. évi horvátországi kirándulásunkról. Végül Dávid László köszöntötte a hölgytagokat. Vidám hangulatban fogyasztottuk el a...
2020. június 26. Bográcsos vacsora
A Töhötöm utcai nyugdíjasház udvarán kaptunk lehetőséget a közvetlen járványveszély elmúltával egy kis találkozó megszervezésére. Szilasi H. Tibor vállalta a krumplipaprikás elkészítését, amiben felesége és Szabó Pál tagtársunk segítették. Csizmadiáné Rózsika gondoskodott a friss kenyérről, és sokan hoztak süteményeket. Bőségesen jutott mindenkinek a tányérjába a finomsságokból.
Nagyon jókat beszélgettünk, örültünk egymásnak, örültünk annak, hogy senkit nem betegített meg a vírus.
A kellemes hangulatú délutánon közel ötvenen voltunk, és reménykedve terveztük a nyári kirándulást.
A "Mokry Sámuel Díj Orosháza Mezőgazdaságáért" elismerést
Dávid Zoltán, Orosháza polgármestere adta át tagtársunknak,
Csizmadia Lajosné pékség tulajdonosnak
Szeretettel gratulálunk!
2020. augusztus 20-án
"Mokry Sámuel Díj Orosháza Mezőgazdaságáért"
elismerő címben részesült
Csizmadia Lajosné pékség tulajdonos
Gazdálkodás iránti szeretete nagyszüleitől, szüleitől ered. Csizmadia Lajossal kötött házasságából 3 fia született.
Kezdetben gyümölcstermesztéssel, baromfineveléssel foglalkoztak. Férjével a rendszerváltás után elsők között alapították a ma is működő kft-t, pékséget építettek. Férje és egyik fia elvesztése után a munkába menekült, sokat segít másokon is.
A városban a jó kenyér mellett a kulcsos kalácsot, vágott cipót, az orosházi banánt immár 3 évtizede a Csizmadia pékséghez kötjük első sorban, ezek a termékek a helyi értéktárba is bekerültek.
Csizmadia Lajosné egyik zászlóvivője volt az orosházi kenyérünnepnek. Még
falat is bontottak a pékségében ahhoz, hogy a Guinness-rekord kenyeret meg
lehessen sütni 2008-ban és 2011-ben is.
- Az egyik sofőrünk hozott egy elázott levelet, melyet először rossz címre vittek, abból tudtam meg, hogy kitüntetnek. Nagyon meglepődtem, de nagyon örültem is. Még egy kicsit el is érzékenyültem, hisz soha nem gondoltam, hogy egyszer így elismernek majd. A barátaim, a rokonok is megkönnyezték, amikor a templomi ünnepségen átvehettem a Mokry-díjat. Nem tudom kinek jutottam eszébe, de köszönöm szépen - mondta a kitüntetett.
(OrosCafé cikk)
Nyárra tervezett kirándulásainkból csak egy egynapos utat tudtunk megszervezni augusztus 26-án.
19 fős csoportunk először a mórahalmi Ezer Év Parkjában
ismerkedett a híres magyar épületek makettjeivel. A várak, templomok, kastélyok
és más építmények izgalmas történetéről Fodor István
történész-múzeumpedagógus mesélt. A belső kiállítótérben számos
értékes tárgyat, dokumentumot láthattunk, így pl. Damjanich János utolsó,
feleségének írott levelét.
A város népszerű rétesboltjában megpihentünk és erőt gyűjtöttünk következő programunkhoz. A Molnár család által üzemeltetett röszkei Paprika Múzeumban a fűszerpaprika származását, fajtáit, értékeit, a hagyományos és modern termesztés és feldolgozás eszközeit mutatta be Molnár Anita. A színes, értékes gyűjtemény kevéssé ismert, pedig a hungarikumok egyikéről van szó.
A délutánt Makón, az egykori Csanád megye székhelyén töltöttük. 1890-ben még az ország 12. legnagyobb városaként tartották nyilván, és jelentős volt kulturális élete is. A József Attila Múzeumban a történeti kiállítás mellett a mesterségeket és a környékbeli emberek életét bemutató néprajzi kiállítást néztük meg. Bájosak voltak a szántalpakon álló tárolóházikók, amelyeket szükség szerint a kívánt helyre lehetett húzni. Az udvarban fedeztük fel az orosházihoz hasonló kútgyűjteményt és Zala György félalakos szobrát a magyarok királynéjáról, Sissiről. A belső térben a szépen berendezett várostörténeti kiállítás várt ránk, és kortárs képzőművészek alkotásait láthattuk.
Innen a Maros menti ártéri erdőben megépített Lombkorona sétányhoz mentünk. Szerencsére senkinek nem okozott gondot a 10 méteres magasság, a lombok közötti, mintegy 200 méteres séta. Sajnos a folyó csak egy keskeny sávban mutatkozik meg, és a várost még a 18 méter magas kilátóból sem lehet látni (a csigalépcsőn való felkapaszkodást már nem mindenki vállalta). Az érintetlen ártéri erdő, a kellemes levegő mégis megérte a fáradságot. A sétány képekkel, tájékoztató feliratokkal segíti a kirándulókat, bemutatja a terület élővilágát.
Végezetül rövid városnéző sétát tettünk. Szépen rendezett, kellemes hangulatú a központ, amelynek épületei közül kiemelkednek a Makovecz Imre által tervezett Hagymaház és a Hagymatikum, a fürdő.
Szép út volt, jól éreztük magunkat.
2020 nyara kicsit vidámabban és nagy reménységekkel telt. Azt hittük, hogy szeptembertől visszatérhetünk megszokott programjainkhoz, és újra rendszeresen találkozhatunk. Sajnos a COVID-19 nem így gondolta. Tervezett programjaink sorra elmaradtak, de azért a kapcsolat nem szakadt meg közöttünk. Rendszeresen e-mailben vagy SMS-ben és telefonon tájékozódtunk egymásról, nem hagytunk magára senkit. Szomorú események is történtek:
Búcsúznunk kellett kedves ismerősünktől, Rusznák Jolán doktornőtől, aki a vírus egyik orosházi áldozata lett.
Sajnos kedves Tagtársunk - Papp Imre - is itt hagyott minket. Több éve küzdött egy alattomos betegséggel. Reméltük, hogy munkakedve, élni akarása, lelkiereje elég lesz a győzelemhez.
Temetése 2020. december 23-án volt. Szomorú, hogy a járványveszély miatt csak gondolataink és virágunk kísérhette utolsó útjára.
Nyugodj békében Imre!
Egyik rendezvényünkön készült fényképével emlékezünk rá.
Pályázataink
A 2020-ban beadott városi pályázatunk nem nyert. Az önkormányzat a döntést elhalasztotta a járványhelyzet miatt. Sajnos programjaink sem valósulhattak meg.
2020-ban is sikerült az országos pályázaton 200.000,- Ft-os támogatást nyernünk. Tervezett programjainkra szántuk az összeg nagy részét, ám itt is közbeszólt a karanténhelyzet.
Így további működésünkhöz, rendezvényeinkhez hasznosítható eszközöket, irodaszereket vásároltunk. Most már csak a számlák rendezése és az elszámolás van hátra. Összesen 202.181,- Ft-ot költöttünk el.
Szerzeményeink:
Bízunk benne, hogy rövidesen újra indulhatnak megszokott programjaink, megszervezhetjük az olvasótábort, az amatőr alkotók kiállítását, kirándulhatunk.
Újabb pályázatot most nem adtunk be a sajátos körülmények miatt.